Fagylalt értékesítésnél örök kérés: gombóc, vagy spatula? Számos érv szól az egyik és még több a másik verzió mellett. Ebben a posztban most nem is igazán az egyik, vagy a másik modell előnyei mellett akarok korteskedni, hanem egy olyan - egyre inkább elterjedőben lévő - módszert bemutatni, mint az adagok mérése.

Mind a négy üzletünkben mérjük a fagylaltot, azaz a vendég annyit fizet, ahány dkg-ot mutat a mérleg. Aki porciózott már fagylaltot, tudhatja, hogy az egyes gombócok, adagok között nem ritka az 30-40%-os súlybeli eltérés sem. Ennek oka több összetevős. Az egyes fagylaltok lehetnek eltérő konzisztenciájúak, nem mindegy, hogy tölcsérbe, vagy sétálókehelybe adagolunk, vagy hogy éppen hányadikként kerül fel a tölcsérre a választott íz

Minden gombóc / adag értékesítésénél nem lehet ott a tulajdonos, nem kivitelezthető, hogy minden vendéget kizárólag ő szolgáljon ki. A munkatársakat kell megtanítani az egységes adagolásra, ami sokszor - különösen erős fluktuáció esetén - nehézségbe ütközik. Márciustól szeptemberig nehéz alkalmas szezon munkatársat találni, aki amellett, hogy bejár rendszeresen dolgozni, megfelelő higiéniai normákkal rendelkezik és például tud pontosan visszaadni.

Sok kollága tapasztalja, hogy az általa a vendég felé kikommunikált 5 dkg / adag helyett, gyakran 6-7 dkg fagylaltot mérnek. Ebben az esetben a  vendég jól jár, az alkalmazott is boldog, hiszen nem kap szúrós szempillantásokat, megjegyzséseket a látszatra csekély adagot illetően.Ebben a helyzetben viszont a vállalkozó rosszul jár, mivel az 50 Ft / dkg helyett, aminek az ára 250.- ft lenne, csak 35.- ft /dkg összegért értékesíti a fagylaltját. Ez bizony 30%-os negatív szaldó. Mindannyian érezzük, hogy ez egy hatalmas szám. Ez az összeg ha hiányzik, akkor nem jut fejlesztésre, innovációs tartalmakra, bérjellegű ráfordításokra, stb. A vállalkozás nem fog tudni lépést tartani a korral és bekerül egy olyan negatív spirálba, ahonnan csak verejtékes munkával lehet kikecmeregni.

Saját üzleteinkben az árakat a következőképp kommunikáljuk:  "A fagylalt ár xx Ft / dkg. A tölcsér, sétálókehely, ostya, csokoládé, elviteles fagyis doboz ára is egységesen xx Ft / dkg. Kérjük, várja meg a mérlegelés végét!" Ezzel kizárjuk, hogy minden egyes tölcsér után tárázni kelljen a mérleget, nem akad meg a sor. Egy 4 fős család esetén egyszerre lemérjük és az együttes összeget ütjük be a pénztárgépbe. CAS tipusú mérlegeket használunk, melynek előnye, hogy dkg*egységár számlálós és digitális kijelzője egyaránt látszik az eladó és a vendég felé is.

Felmerülő kérdések:

A tölcsérért is pénzt kértek el!? - A válasz igen, mi is pénzért vesszük. Ebben az esetben nincs belekalkulálva a fagylalt árába.

A thermo dobozt is dekára méritek? - Igen, és valójában ezen anyagilag negatív a szaldó, de a sétálókelyheken is. Ezzel nem kell foglalkozni, hiszen a fagylaltot akarjuk értékesíteni és igazságos (win - win) ár / mennyiség arányban eladni.

Mi a hozdéka a dkg-os értékesítésnek? - Mindneki jól jár, nincs standhiány, munkatársaink körében jóval alacsonyabb a fluktuáció. Persze van jó néhány negatív komment a közösségi médiában, de az is inkább a spatulás kiszolgálásnak szól, mintsem a mérésnek.

A mérős módszert a gödöllői Sissi fagylaltozóban láttuk és rögtön át is vettük. Ott azóta is töretlen sikerrel működik, csakúgy, mint a Damniczki fagylaltozókban (Székesfehérvár), a G&D cukrászda egységeiben (Salgótarján, Gyöngyös, Balaton), a Málna the pasrty shopban (Budapest) és még számos helyen országszerte.